Nincs remény.
2011-ben az andrológus a lelet fölött közölte férjemmel, hogy ilyen értékekkel, ha egyszer azzal fogadom otthon, hogy spontán várandós vagyok, gyanakodjon a postásra. Így próbálta viccesen tálalni, hogy nincs más megoldás számunkra, csak a lombik, azon belül is az ICSI.
Az első lombiknál túlstimuláltak, az ezt követő két beültetés sikertelen volt. A második lombik mellékhatásaiba kis híján belehaltam, mert a hormonok hatására a bal petefészkem megcsavarodott, majd lényegében felrobbant, olyan belső vérzést okozva, hogy az orvosok az utolsó előtti pillanatban mentették meg az éltemet.
Most meg itt vagyok 35 hetes várandósan, mert az életmentő műtét után kevesebb, mint 2 hónappal spontán megfogant a mi kis angyalkánk...
"Istennel minden lehetséges"
"Én hiszem, tudom, hogy ez így igaz!" – ilyen és ehhez hasonló szavakkal imádkoztam, és kértem, hogy küldjön nekünk egy angyalkát az égből. Másnap pozitívat teszteltem.
Még a harkányi tartózkodásom alatt ellátogattam a közeli Máriagyüdre, ahol megvettem az alábbi képen látható idézetes hűtőmágnest. A kezelést követően a Balatonnál pihentünk pár napot, s hazatértünk után másnap teszteltem egyet, mert késett – nem mintha ez olyan ritka jelenség lett volna számomra, de mondom, a szívem nem tudott belenyugodni, hogy nem lehet vérszerinti gyermekünk. Az ember minig remél.
Ahogy utólag kiderült, a 3 hetes gyógykezelés alatt fogant meg szerelmünk gyümölcse. Még a napot is lehet sejteni, mert K. csak hétvégente látogatott meg... :)
Hát így.
Ez lenne A MI TÖRTÉNETÜNK...
Szívesen várom a visszajelzéseket, kérdéseket!