Január végén találkoztunk először új orvosunkkal az új helyen. Ha emlékeim nem csalnak, több mint egy órát beszélgettünk: először mi meséltük el eddigi történetünket, közben kérdezgetett, majd ő mondta el, hogyan tovább. Mindjárt az elején közölte, hogy az elmondottak alapján már régen terhesnek kellene lennem...Ekkor majdnem elsírtam magamat, a szemeim minden esetre könnyben úsztak. Egyszerre fájt és adott remény ez a mondat. Ezek után felsorolt egy halom vizsgálatot, amire szükség lesz, mielőtt belekezdünk a lombikba, s mindezek elvégzésére szűk másfél hónapot kaptunk: a következő, március eleji konzultációra már eredményekkel a kezünkben kellett visszatérni.
Mint mindig, most is a női felet, tehát engem érintett a legtöbb és legkellemetlenebb vizsgálat. A magas prolaktinom miatt koponya MR-re kellett mennem, valamint hiszteroszkópiát is előírt. Előbbinél rosszul kötötték be az infúziót, ami így kicsit mellé ment, ezért még jó ideig fájt a karom utána. Utóbbinál pedig be kellett feküdnöm egy napra a kórházba, mivel altatásban végezték. Volt vele macera és izgulás bőven, de összességében nem volt annyira kellemetlen. A legrosszabb része az infúzió bekötése volt – és persze a vizsgálatot megellőző izgalom – mivel közben már édesdeden aludtam. Ébredés után pedig jószerivel semmi panaszom nem volt.
Ezeknek és az összes többi vizsgálatnak az eredménye negatív lett. Ennek lehetett örülni is, mivel nem találtak problémát – főleg semmi olyat, ami a lombik útjába állhatott volna! – ugyanakkor választ sem adtak a miért-re. Mi okozza a problémát? K. eredménye (újabb spermavizsgálat) viszont egyenesen felvillanyozott minket! A korábbi alig 1 millió katonából valahogy 144 millió lett! Persze a többi értékkel továbbra is akadtak gondok, úgy mint a mozgékonysággal és a formájukkal, de összességében biztató eredménynek tűnt. Messzemenő következtetéseket azért mégse lehetett levonni ebből, mivel ezúttal gépes vizsgálat történt, nem pedig ember által végzett.
Jöttek hát a találgatások: Mi okozhatta ezt a javulást?
Gondolhattuk, hogy az immár 2 éve folytatott életmódváltásnak most jött meg a hatása, de okolhattunk újabb változtatásokat. Nevezetesen két konkrét tippünk volt: az első az új pasivitamin, a korábban javasolt FER 14 helyett szedett Profertil. A sikerhez vezető másik lehetőség az volt, hogy a korábbi diétánkat kibővítettük gluténmentességgel. Hogy erre miért volt szükség? Nem tudom. Az új doki az eslő konzultáció alatt a rengeteg információtenger közepette, mintegy mellékesen megemlítette, hogy meg kellene próbálkoznom a glutén elhagyásával. Akkor csak arra volt időm, hogy lefirkantsam ezt a megállapítását a többi tudnivaló közé, eszembe se jutott visszakérdezni, hogy "Miért is?". Azonban bíztunk benne és a szaktudásában, így "A gyerekért bármit!" felkiáltással belevetettem magamat az új kihívások özönébe. Mondanom sem kell talán, hogy nem főztem kétfelé továbbra sem. Egyrészt rengeteg erőmet felemésztette újabb, immár gluténmentes receptek felkutatása, kitalálása, ami mellett nem maradt energiám kétfélét főzni, másrészt ezek mind olyan ételek, amik egészségesek, mindenkinek csak jót tehetnek. Olvastam persze, hogy egy egészséges embernek hetente legalább egyszer kell valami glutént tartalmazó ételt fogyasztania, különben érzékennyé válik rá, így erre figyeltünk is K. esetében.
Bizton mondhatom, hogy embert próbáló feladat a gluténmentes étkezés bevezetése. Egy év távlatából visszatekintve persze már nem tűnik olyan nagy dolognak, de akkor, ott igen nehéznek bizonyult. A legnagyobb kihívás a kenyérpótlék megtalálása volt. Ez egyébként még a mai napig csiszolódik, fejlődik. Van hova! De hogy mi lett a rövidtávú eredménye? Ami meggyőzött, hogy jó úton járunk és érdemes áldozatokat hozni, az az a tény volt, hogy az új diétával egy csapásra megszűnt a korábbi kóros puffadásom. Vicces módon az ősszel elvégzett cöliákia vérvétel negatív eredménye után kezdődött ez a kínos állapot, ami egyre kellemetlenebb lett és már pont gondolkoztam azon, hogy felkeresek egy gasztroenterológust. Három hónap alatt hamar eljutottam odáig, hogy csak a probiotikumok folyamatos szedésével voltam képes annyira kordában tartani a panaszaimat, hogy nyugodt szívvel emberek közé mehessek és egyúttal magunknak se okozzak annyi kellemetlen percet, amit a gázosodásom okozott...
Hát ezt szüntette meg egy csapásra az új diéta. K.-nál meg ezt idézte elő. Mármint nem maga a diéta, hanem a kevés glutén fogyasztása... így rövid úton ő is teljesen gluténmentes étkezésre váltott. Így esett, hogy ennek a mozzanatnak is tulajdoníthattu K. javuló eredményét. Egyre több vizsgálat foglalkozik ugyanis a glutén és a megddőség közötti kapcsolattal...
Itt látható annak a listája, hogy az évek során mennyi mindent igyekeztünk még tenni a gyermekáldás érdekében.
