Sok helyen említettem már példákat arra, hogy mi magunk mi mindent tettünk azért, hogy mihamarabb gyermekáldás elé nézhessünk. Arra gondoltam, hogy szentelek egy bejegyzést annak, hogy összegezzem ezeket a kisebb-nagyobb áldozatokkal járó vállalásokat. Persze ismerek olyat, aki ilyen dolgokkal nem igazán foglalkozott és csupán a lombik eljárás segítségével sikeresek voltak, de olyan is akad, aki a lombikon kívül mással is próbálkozik, mégis várat magára a csoda. Ugyanakkor hiszek abban, hogy nem a lombiknak kellene lennie az első kézenfekvő megoldásnak, mondhatnak bármit is az orvosok. Igaz, hogy a statisztikák alapján biztos sikerrel kecsegtet – előbb vagy utóbb – ellentétben a bizonytalan "természetes gyógymóddal". Azonban az adott esetben soha nem tudhatjuk, hogy a statisztikán belül mi az átlagos, a kivételes vagy a peches csoportba fogunk tartozni...
Íme a mi "vállalásaink" a gyermekáldás reményében:
Étkezés:
1. Eleinte csak a fehér cukrot és a finomlisztet váltottuk le, később teljesen gluténmentes diétára álltunk át (a gluténmentes diéta elkezdése után fél évvel fogant meg a babánk). Szakértők szerint fél-egy évnek kell eltelnie, mire hat a gluténmentes diéta, amennyiben az okozta a (meddőségi) problémát.
2. Ezek mellett igyekeztünk minél több zöldséget-gyümölcsöt fogyasztani, minőségi alapanyagokat vásárolni, ízfokozókat, tartósítószereket elkerülni. Többet főztem itthon, kevesebb ételt rendeltünk.
3. Gyógyteákkal is próbálkoztunk (gyorgytea.hu), de a meddőségi csomagot nem vettük meg. Én nem nagyon éreztem a tea hatását, de sose lehet tudni. K. szívesen itta és issza azóta is.
4. K.-t nem lehetett rávenni a barnasör és a zeller rendszeres fogyasztására, fürj tojást azonban evett, ha találtam a boltban.
5. K. szedett sokáig FER 14-et, majd a másik doki tanácsára Profertilt. Nálunk ez utóbbi vált be inkább, de ez egyén- és problémafüggő lehet. Ezen kívül mindketten szedtünk D és E-vitamint. (orvosi javaslatra)
Életmód:
1. Több mozgás, kevesebb stressz. Igyekeztünk többet sportolni, és eldöntöttük, hogy egy év fizetett szabadságra megyek, hogy az idegesség-faktort lecsökkentsük.
2. Reflexológus gyógymasszőr rendszeresen járt ki hozzánk. Őt az interneten találtam, ahol arról írt, hogy milyen lehetőségek rejlenek a meddőség gyógymasszázzsal történő kezelésében.
3. K. ülő munkát végez, ezért nyeregszéket vettünk neki, valamint olyan asztalt készítettem, aminél állva is dolgozhat.
4. A szoros alsógatyákat lecseréltük laza boxeralsókra.
(Ha még nem jött volna le, ezekhez elég sok pénz kell... de a lombikhoz is, hiába államilag finanszírozott!)
Más:
1. Amikor megfogant a baba, épp a Harkányi Gyógyfürdő Kórházban voltam egy három hetes meddőségi kezelésen (kádfürdő, iszappakolás, masszázs stb., igazi kényeztetés). Ajánlom mindenkinek! Nagyrészt államilag finanszírozott és kiírnak táppénzre!
(http://www.pecsimeddoseg.hu/programozott-nogyogyaszati-rehabilitacio-harkanyi-gyogyfurdokorhaz-nogyogyaszati-rehabilitacios-oszt)
2. Babánk megfoganása előtt körülbelül egy évvel elvégeztük az agykontroll tanfolyamot. Ez nem vált annyira a mindennapjaink részévé, mint amennyire lehetne, de sokat tanultunk belőle és a mai napig gyakran használjuk. Maga a szemléletmód belénk épült, de az egyes technikákat is elő-elő vesszük alkalom adtán. Az én személyes kedvencem, amikor relaxált állapotban elképzeltem magunkat, mint egy páros fényképét, ahol nagy pocakkal, boldogan mosolygok, K pedig átölel. Később már addig merészkedtem, hogy míg én pocakosan mosolyogtam a képről, K kezében már ott huncutkodott első gyermekünk... :)
Többekben felmerülhet a kérdés, amin én is elgondolkoztam párszor: Ha visszapörgethetném az időt, a történtek függvényében hajlanék egyáltalán a lombik felé, mint egy lehetséges megoldásra vagy szóba se jönne? Ez egy nagyon nehéz kérdés. Annyi bizonyos, hogy ha egyszer újra ilyen problémákkal fogunk küzdeni, már biztosan nem megyünk lombikra. Elég volt egy petefészket elvesztenem, a másikat megtartanám, ha lehet... K. pedig nem kockáztatá meg soha, hogy ezúttal tényleg elveszít...
Hogy ezek fényében másnak mit tanácsolok? Nem tisztem más helyett dönteni. Senki ne hallgasson másra, csak a szívére és élete párjára!
Őszintén remélem, hogy írásaimmal legalább néhány párnak megkönnyíthetem a gyermekáldáshoz jutást!
